Két kerékpáros létezik. Aki már megtette a Passau – Bécs útvonalat, és aki meg fogja tenni. Európa egyik leghíresebb kerékpárútja ez, ami nem csak szépségével, hanem a profin kiépített infrastruktúrájával is hódít. Mindenki a saját képességeit figyelembe véve tudja kiszámolni, menny idő alatt tudja megtenni a távolságot. Van aki sátort visz magával, és van aki utazási iroda szervezésében, különböző hotelekben száll meg. Mi az utóbbit választottuk, hat nap / öt éjszaka volt az ideális elosztás. A Bike Holidays szervezte az utunkat, akiknek így utólag is szeretnénk köszönetet mondani. Mindent profi módon intéztek, még a legapróbb részletekkel is megismertették az embert. Ez a forma persze drágább, mintha a sátras megoldást választottuk volna, viszont sokkal élvezetesebb. Egy előre megadott parkolóházban tettük le az autónkat Bécsben, ahonnan utánfutós busszal vittek el Passau-ba. Mi hárman mentünk három bőrönddel (és természetesen a három kerékpárral), felkészülve minden eshetőségre. A kirándulás lényege, hogy minden reggel levittük a recepcióra a bőröndünket, amit teherautóval vittek tovább a következő szállodába. Így gyakorlatilag csak egy-egy hátizsákot kellett vinnünk magunkkal, amibe csak azt tettük bele ami éppen az adott útszakaszhoz kellett. Elég szuper volt, hogy nem mi cipeltük végig a táskákat, hanem folyamatosan hozták utánunk.
1. nap. – Budapest – Passau (IBB Hotel Passau Süd)
Mivel hétfőn hajnalban indultunk, így hétvégén bőven volt idő összepakolni. Ez volt az első hosszabb bringatúránk, ezért már előre egy hosszú listát írtunk, mit is kell magunkkal vinni. Az alap, hogy az összes bringához kell két gumibelső, de még egy hajszárítót is bepakoltunk a biztonság kedvéért. Vasárnap este mind a három bőröndöt sikerült telerakni és bepingpongozni a bringákkal együtt a kocsiba. Szerencsére kényelmesen befértek hátra, csak kettőről kellett leszedni az első kereket. Hétfőn reggel öt órakor indultunk tele izgalommal. A leírás szerint kilenckor startolt a buszunk, ezért kis rátartással mentünk, nehogy lekéssük. Megérkezvén a bécsi parkolóházba gyorsan kiszedtünk mindent, a kerekeket visszatettük és már sétáltunk is a buszhoz. Itt már több kerékpáros társunk is várakozott ezért biztosan jó helyre jöttünk. Miután feltettük a bringákat és elfoglaltuk a helyünket a buszon, már indultunk is. Az út Bécs közepén vezetett át, így kaptunk egy kis bónusz városnézést, majd végiggyönyörködtük az utat Passau-ig. Nem mindenki ugyanabban a hotelben szállt meg, folyamatosan szálltak le a buszról, míg csak mi és egy idősebb házaspár maradt fent a buszon. Mint kiderült miénk volt az utolsó megálló, de nem bánkódtunk, mert Passau városából is kaptunk egy kis ízelítőt. Elfoglaltuk a szobánkat, a kerékpárokat levittük a hotel garázsába, majd rápihentünk a következő napra.
2. nap – Passau – Wesenufer (Gasthof Luger, Wesenufer)
A szállások ára minden esetben tartalmazta a reggelit, ezzel külön nem kellett foglalkozni. Ez azért előnyös, mert így délutánig nem voltunk éhesek, a vacsorát meg már az aktuális szállodában ettük meg. Néha megálltunk egy fagyira, vagy megittunk egy üdítőt, de estig simán ki lehetett bírni. A vacsorát pedig lelkiismeret furdalás nélkül ettük, tudván, hogy a napi kalóriaégetésünk bőven meghaladta azt. Miután elfogyasztottuk a reggelit, levittük a bőröndöket a recepcióra. Érdemes megemlíteni, hogy minden hotelben külön helyet alakítottak ki erre a célra. Ebből is látszott, hogy nagyon szervezett módon kezelték a bringás turistákat. Az első nap nem volt túl hosszú csupán 40 kilométer, amiben már Passau bebarangolása is benne volt. A szállodától egyből lementünk a partra, ahol már szépen kialakított kerékpár úton lehet haladni. A város nem túl nagy, de egy igazi kis ékszerdoboz. Tele van régi, de szép színes épületekkel, templomokkal, kisebb terekkel. Itt találkozik a három folyó (Duna, Inn, Ilz), ami után már a sokkal szélesebb is lesz. Miután bebarangoltuk a várost, elindultunk a második szállodánk, Wesenufer felé. Mi a Duna bal partján mentünk, de mind a két oldalon kiépített kerékpár út van. Elég sokáig egy gyér forgalmú autóút mellett lehetett haladni, csak a határ előtt pár kilométerrel érezhettük, hogy itt már távolabb van a civilizáció. Sok érdekesség nem volt ezen a szakaszon, hamar elértük a kijelölt szállodánkat. Bár először kicsit izgultunk a bőröndjeink miatt, de azok még nálunk is hamarabb megérkeztek. Maga a hotel nagyon szép tájon helyezkedik el, ahogy szokták mondani, festeni sem lehetne szebbet. A Duna part pedig kifejezetten tiszta és rendezett volt. Mivel a közelben sok lehetőségünk nem adódott, ezért a vacsit a szálloda éttermében fogyasztottuk el. Természetesen (miután végigolvastuk az étlapot) a kedvenc ételemre, az eredeti „wiener schnitzel”-re esett a választásunk.
3. nap – Wesenufer – Linz (Hotel Park Inn by Radisson, Linz)
A második szakasz következett, amiről utólag elmondható, hogy az egész túra legszebb része volt. Fjord szerű hegyek között vezetett az utunk, ami talán nem csak az osztrák szakasz, de az egész Duna legszebb része lehet. Az utazási irodától kaptunk egy voucher-t a schlögeni kompra, de pár kilométerrel hamarabb inkább átmentünk a hídon, mert az az oldal izgalmasabbnak látszott. Nem is csalódtunk, tényleg jó döntés volt. Schlögen az osztrák Dunakanyar jobb oldalán helyezkedik el, ahol irigykedve néztük milyen szerencsések a helyiek, hogy ilyen varázslatos környezetben élhetnek. A táj egészen az első nagyobb városig (Aschach) változatlan maradt, ahol megnéztük a helyi Spar áruház jégkrémkínálatát. Nagyon szép időnk volt, jól esett a hideg nasi a déli napsütésben. Pár kilométer múlva elértük az Ottensheim közelében lévő vízi erőművet, aminek a tetején át lehetett menni a folyó másik oldalára. Itt már maradtunk is a bal oldalon egészen Linz városáig. Ez a szakasz már kétszer olyan hosszú, kb 70 km. volt. Miután megérkeztünk a szállodához, lepakoltunk és tettünk egy rövid sétát a belvárosban.
4. nap – Linz – Marbach (Wachauerhof Renner GmbH, Marbach)
Reggel kilenc óra körül indultunk a leghosszabb (kb. 85 km-es) szakaszra. Elég borult idő fogadott, de szerencsénkre nem esett az eső. A hosszú út miatt nem akartunk visszamenni a Duna bal oldalára-mert az kerülő lett volna- ezért a várost a keleti oldal felé vezető úton hagytuk el. Ez a rész inkább a régi csepeli fémművekhez hasonlított, füstös ipari gyártelepek között mentünk vissza a Duna másik oldalára. Mauthausen-be érve az ember gondolatai akaratlanul is elmerülnek a történelemben, bár a városban nem éreztük, hogy egykor ez volt a világ egyik legembertelenebb helyszíne. Grein előtt Labing községben lehetett látni, hogy 2002-ben milyen magasra emelkedett a Duna. Gondolom volt aggodalom bőven. Az időjárás ezután is mellénk állt, mert Grein városába érve az utak még vizesek voltak, de az eső már nem esett. Utólag kiderült, hogy ezután jobb lett volna átmenni a másik oldalra, mert több mint tíz kilométeren keresztül autó úton kellett menni, ami a sok kamion miatt elég kellemetlen volt. (majd legközelebb). Végül megpillantottuk az Ybbs előtt lévő erőművet, ami után tudtuk, hogy lassan az utunk végéhez értünk. Gyorsan bevásároltunk a hotel közelében lévő boltba, majd megrendeltük a szokásos rántott húsomat vacsorára.
5. nap Marbach – Traismauer (Gasthof Nibelungenhof, Traismauer)
Nem sok jót jósolt a meterológia erre a napra, de mi optimistán álltunk a dolgokhoz. Kb. két kilométert tettünk meg az indulás után, mikor elkezdett esni az eső. Bár számítottunk rá, hogy ezt a napot már nem ússzuk meg, arra viszont nem, hogy egyetlen egy ruhadarabunk sem maradt szárazon. Én személy szerint soha életemben nem áztam el ennyire, és ha nem lett volna ennyire hűvös, akkor inkább fürdőruhában indultunk volna el. Esélyünk sem volt elővenni a telefont, hogy készítsünk pár képet, de még az összes papír zsebkendőnk is szanaszét ázott. Eredeti tervünk szerint átmentünk volna a jobb oldalra, hogy felmenjünk a melki apátságba, de erről hamar lemondtunk. Helyette meg akartuk nézni Willendorfban a vénusz lelőhelyét, de azt meg nem találtuk meg. Végül Krems városához érve elállt az eső, így az utána lévő kb. 10 kilométert márt napsütésben tettük meg. A szállás előtt még beálltunk egy kézi autómosóba lemosni a bringákat, mert iszonyatosan koszosak lettek. Este pedig lepusztítottuk a helyi Spar hidegkonyha részlegét és jól bevacsoráztunk. Mondanom sem kell, hogy jó ötlet volt elhozni a hajszárítót (mert a szállodában nem volt). Egész este folyamatosan ment, hogy mindhármunk cipőjét használhatóvá tudjuk tenni reggelre.
6. nap – Traismauer – Bécs (Park Inn Uno City Vienna, Wien)
Másnap gyönyörű napsütésre ébredtünk. Ez volt az utolsó szakasz, amiért egy kicsit szomorúak voltunk, de hát egyszer minden utazás véget ér. A hotel kissé távolabb volt a Dunától, így jó pár kilométert kellett megtenni, mire visszaértünk a partra. Tulln városáig gyakorlatilag nem is láttuk a folyót, utána viszont végig a part mellett vezetett az út. Greifenstein mellett a változatosság kedvéért ismét átmentünk egy vízi erőmű tetején a bal oldalra, és maradtunk ott egészen Bécsig. A főváros közepén egy több mint tíz kilométer hosszú vékony sziget visz keresztül, ami pont az autónk parkolója mellett van. Fájó szívvel, néztem a kerékpár GPS-t, ahogy fogytak a kilométerek, míg végül megérkeztünk a parkolóházhoz. Az utolsó szállodában természetesen már nem aludtunk ott, csak a bőröndöket kellett felvenni. Elvileg lehetett volna szobát foglalni, de este már mindenki a saját ágyában szeretett volna aludni. Kissé fáradtan, de tele élményekkel indultunk neki az utolsó 260 kilométernek immár autóval.
