Norvégia

2. nap.  –  Suwalki  –  Tallinn  –  Hotel Metropol  –  Kb. 670 km.

Gyors reggeli készülődés után 7 órakor indultunk el. Forgalom szinte alig volt, a 30 km-re lévő határt hamar elértük. Ellenőrzés semmi, csak a szokásos lassítás és lehetett menni tovább. Az órát viszont előrébb kellett állítani, mert átléptünk egy időzónát. Néztem is először, hogy lehet kilenc óra, amikor kb. egy órája jövünk. A Litván oldalon volt pár km. autópálya, de aztán jött a szokásos 90 km/h. Szép rendezett táj, alig van nyoma a régi szocialista rendszernek, de ugyanez elmondható Lettországról is. Az egyetlen negatív élményünk egy benzinkút melletti Toi-Toi típusú wc volt, ami miatt még most is kavarog a gyomrom ……… Fizetős út egyik balti államban sincs, így csak az üzemanyaggal kell kalkulálni. Gyakorlatilag csak egysávos utak vannak, viszont néhol olyan szélesek, hogy könnyen elfér 3 autó is egymás mellett. A sofőrök még az útpadkára is lehúzódnak, hogy segítsék az előzést. Ilyet utoljára talán Olaszországban láttunk. Az első jelet – hogy már messze vagyunk Budapesttől – a Riga előtti útkereszteződésben érzékeltük! „Moszkva RUS” jobbra – tábla volt látható. Laza 10 órás kocsikázás, és 700 km. után megpillantottunk a Tallinnban lévő szállodánkat. Szuper, gondoltam magamban, pont van szabad hely a szálloda előtt. De örömünk nem tartott sokáig, mert átirányítottak a hotel melletti fizetős parkolóba. Optimistán nézve legalább volt hol megállni. A parkoló sarkán találtunk egy automatát, de akármit csináltunk, nem sikerült kisajtolni belőle a jegyet. Már kezdtük azt hinni, hogy megártott a nap, mikor egy helyi férfi elárulta, hogy ez a gép nem ehhez a parkolóhoz tartozik. (De akkor melyikhez ????) Végül a másik oldalon eldugva rátaláltunk az igazira. Sok választásunk nem lévén, kifizettük a parkolást – 10 EUR/nap. Elég meleg időt fogtunk ki, majd 30 fokot mutatott a hőmérő. Délután kisétáltunk a kikötőbe megnézni, honnan is indul a kompunk másnap. Szerencsénk volt, épp akkor kötött ki egy hatalmas hajó. Most láttunk először élőben ekkora kompot, csakúgy hömpölygött ki belőle a sok autó és kamion. Hihetetlen, hogy fért el benne ennyi jármű. Miután kicsodálkoztuk magunkat, nyakunkba vettük az Óvárost, amit semmiképp sem szabad kihagyni. Varázslatos hangulata van a kockaköves utcáknak, kicsit hasonlít a prágai óvároshoz. A régi városrész mellett megjelentek az új modern épületek, és bevásárlóközpontból is akad bőven. Érdekes volt látni, hogy a régi épületek többségét úgy újították fel, hogy kívül megmaradtak a régi vonások, de belülről modernizálták őket. Tallinnban elég érdekes útkereszteződések vannak. A gyalogosok nem mehetnek át párhuzamosan az autókkal, meg kell várni, hogy mind a négy irányban zöld legyen a lámpa. Ilyenkor aztán mindenki megy amerre lát. Először kicsit káoszosnak tűnik, de lehet, hogy ez a jó megoldás. Visszatérve a szállodába rá kellett jönnünk, hogy nincs a szobában klíma, ráadásul még este 9-kor is besütött a nap. A fáradság azonban legyűrte a meleget, így hamar elaludtunk.

4. nap  –  Helsinki  –  Hostel Domus Academia

Az előző napi meleg után elég hűvös idő fogadott minket, 13-14 fok. Lógott az eső lába, így vakaróztunk rendesen, milyen ruhában kezdjük a bringatúrát. A város egyébként nem túl nagy, egy nap alatt körbetekertük az egészet. A kikötői piacot mindenképp érdemes megnézni. A sok csecsebecse mellett az éhes turista jól is lakhat, tele van pecsenyesütővel és zöldségessel. Megnéztük a hajókikötőt, az olimpiai stadiont, de Kimi Raikkönen házához is ellátogattunk. Egy kicsi szigeten van Helsinki nyugati oldalán. Szó se róla, jó ízléssel választott házat. Kb 40 kilométer alatt szinte mindent meg tudtunk nézni. Jó választásnak bizonyult a bicikli, mert Helsinki is kimondottan kerékpárbarát város lett. Azonban a két nap alatt nem fogott meg igazán. Nem lehetett érezni a fővárosi hangulatot, inkább olyan átlagosnak mondható. Persze ez csak az én véleményem. Ha eltölt az ember pár hetet talán jobban megszerethető.

5. nap  –  Helsinki  –  Oulu  –  Laanila Guesthouse  –  kb. 600 km 

Másnap reggel elindultunk észak felé. Oulu kb. 600 km volt. Már alig vártam, hogy meglássam azt a sok szép tavat, de az út mindig úgy kanyargott, hogy szinte csak dombokat és fákat láttunk. Az ezer tóból maximum 10-15-öt, igaz azok nagyon szépek voltak. Itt már érződött, hogy egy darabig nem kell nagy dugóktól tartani. A jó minőségű úton jóval ritkább volt a forgalom, mint a balti országokban. A szálloda helyett egy kis magánlakásba béreltünk szobát. Ez fele annyiba sem került, mint a közeli hotelek, ráadásul ingyen volt a parkolás is. Itt azért meg kell említeni, hogy ennek a későbbiekben az utunkat befolyásoló fontos jelentősége volt. A lakás fantasztikusan volt felszerelve, még szauna is volt benne. Életemben nem láttam ekkora hajlított tévét, mint itt a nappaliban. Bepakoltunk a szobába és elindultunk gyalog a belváros felé. Szokás szerint betévedtünk egy bevásárló központba, majd a vízpart felé vettük az irányt. Még otthon a tervezéskor felfedeztem, hogy van itt egy érdekes palacsintázó. Pizza helyett palacsinta tésztára rakták a feltétet, ami elsőre furcsa volt, viszont nagyon finom. Kár, hogy Pesten nincs ilyen hely, de majd mi honosítjuk. (Na ebből sem lesz semmi!) Visszafelé átmentünk egy parkon, ahol Oulu testvérvárosai voltak kitáblázva. Rövid keresgélés után rátaláltunk Siófokra. Kíváncsi lennék, hogy talált a két város egymásra. Mivel a palacsintával egész jól laktunk, a vacsorával nem sokat kellett bajlódni. Csak egy gyors leves és ennyi.

6. nap  –  Rovaniemi  –  Saariselkä  –  Holiday Club  Saariselkä  –  Kb. 450 km.

Oulut elhagyva kb 80 km-en keresztül útfelújítás volt. Azzal vigasztaltam magam, hogy Norvégiában amúgy is csak 80-nal lehet menni, legalább ráedzek egy kicsit. 🙂 Másfél óra és egy örökkévalóság után végre elhagytuk a munkagépeket. Rovaniemi már alig 120 km. A télapó városában egy kissé zord időjárás fogadott, így először megvettük a három napra való ennivalónkat. Friss pékáru és egy kis nasi. Mivel elég sokat mozogtunk, nem kellett a diétával foglalkozni. A belvárosi rész nem túl nagy, egy kisebb sétával bejárható. Vettünk még pár apróságot otthonra, aztán siettünk tovább a mikuláshoz. Rovaniemitől csak pár kilométert kellett menni és meg is érkeztünk. Maga az épület vagy inkább barlang még a sarkkörnek ezen a felén van. Egy hosszú út vezet a mélybe, ahol mesebeli táj várja az odalátogatókat. Itt minden a télapóról szól. Szerencsénkre nem voltak túl sokan, így kényelmesen körbe lehetett sétálni. Itt találkoztunk először magyarokkal, de hát mi mindenhol ott vagyunk. Egy kicsit előre szaladtunk az időben, mert a mikulás hangulata teljesen elragadja az embert. Olyan volt, mintha már december lenne. Szerencsére  Joulupukki pont otthon ücsörgött a kandallója előtt, így találkozhattunk vele személyesen is. Rövid beszélgetés és pár fénykép után folytattuk az utunkat tovább. Végre sikerült elérni az északi sarkkört. Kereskedői szemmel nézve megmosolyogtam a sok ajándékboltot, de azért bejártuk az összeset. Sok érdekességet nem tudtunk venni, ugyanazok a dolgok vannak mindenhol. Itt már lefényképeztük a magunkkal vitt szentkirályi palackunkat is, hátha nyerünk vele valamit. (ez sajnos nem jött össze) Mindenesetre érdekes volt látni, hogy a sarkkörből magából milyen sok pénzt lehet csinálni. Amennyi turista volt, szerintem eltartja a fél várost. Miután megnéztünk mindent, már ültünk is a kocsiba. Estig várt még ránk 250 km. Saariselkä előtt pár kilométerrel az út szélén egy igazán egyedülálló kempinget pillantottunk meg. Különálló kis teknős alakú házikók voltak, teljesen körbeüvegezve. Egyik sem volt túlzsúfolva. Két ágy, szekrény, fürdőszoba. Az ágyból lehet gyönyörködni, mikor megjelenik a sarki fény. Most nyáron teljesen kihalt volt, télen viszont méregdrágán lehet csak itt szállást foglalni. Itt rögtön el is döntöttük, hogy mindenképpen visszajövünk. Saariselkäban egy nagyon szép szállodában sikerült szállást találni. Nyár lévén a hotelek csak kis kapacitással működtek, de itt a wellnes fürdő miatt elég sok vendég volt. Ahogy lenni szokott természetesen az épület leghátsó részében kaptunk szobát. Tiszta labirintus az egész szálloda, nem csoda, hogy először el is tévedtünk. Ezen a részen már gyakorlatilag folyamatos nappal van, így a vacsora után sétálni mentünk. Előtte még pakolgattunk kicsit az autóban. Ekkor vettük észre, hogy a jobb első kerék felől valami nagyon büdös szag jön. Ekkor még úgy sejtettük, hogy rámentünk valami állattetemre, ezért nem is nagyon foglalkoztunk vele

7. nap   –   Nordkapp.  –  Nordkapp Camping  –  Kb. 460 km.

Másnap sokáig aludtunk, mivel Nordkapp csak alig 430 km-re volt. A szálloda éttermére nem lehetett panasz, nagyon hangulatos, talán az összes közül ez volt a legszebb. A reggeli pedig kifejezetten bőséges és finom. Hőmérséklet rekord alacsony volt, mindössze három fok!!! Kifelé a városból végre megcsodálhattuk testközelből is a rénszarvasokat. Nagyon barátságosak voltak, hagyták magukat levideózni. Természetesen éltünk is a lehetőséggel. Alig 30 km múlva Ivaló városában megpillantottunk egy táblát. Murmanszk jobbra!!! Ez már tényleg a világ vége, mi viszont egyenesen mentünk tovább. Körforgalom után hamar kiértünk a városból, mikor kigyulladt a műszerfalon a narancssárga „check engine” lámpa. Az álomból hirtelen rémálom lett, a vérnyomásom meg az egekben. A következő város meg ki tudja milyen messze. Hosszú percek teltek el, mire kezdtünk megnyugodni egy kicsit. Mivel 80 km/h a megengedett sebesség, amúgy sem tudtuk volna széthajtani a kocsit. Vártuk a pillanatot, mikor fog megállni az autó, de szerencsénkre ez nem történt meg. Itt már elég kopár a táj, de mégis nagyon szemet gyönyörködtető. A norvég határ még bő 100 km volt, amihez egy teljesen újraaszfaltozott út vezetett. Mondanám, hogy kiélveztem a vezetés minden pillanatát, de ebben a formában ez nem volt teljesen igaz. Norvégiába belépve visszatértünk a középeurópai időzónába. Természetesen rögvest belefutottunk egy útfelbontásba, ami hozta magával az 50, 40 és a 30 km/h sebességkorlátozásokat is. Norvégia eléggé hírhedt a zéró toleranciáról, ezért (főleg az elején) be is tartottuk a sebességkorlátozásokat. Szerencsére nem tartott sokáig. Lakselv városát elérve végre megpillantottuk azt, amiért jöttünk. A Barents tenger egy része tárult elénk. Bár vannak Norvégiában ennél szebb helyek is, mégis az első látvány a legemlékezetesebb. Persze rögtön csináltunk vagy száz fényképet. Innen gyakorlatilag a tengerparton vezetett az út Nordkappig. Indulás előtt azt gondoltam, hogy több száz kilométert is megteszünk mire látunk egy házat vagy benzinkutat, de nem így volt. Gyakorlatilag 10 percenként találkoztunk valamilyen ember alkotta épülettel. Bár féltank után már nézegettem, hol a legközelebbi benzinkút, idegeskedni nem kellett emiatt. Mivel három óra körül még nem akartuk elfoglalni a szállást, úgy döntöttünk, hogy felmegyünk Nordkapp-ba a turista központba. Néztünk egyet, hogy itt is kell fizetni a parkolásért, de már nem lepődünk meg semmin. Lógott az eső lába, fújt kicsit a szél, de úgy gondoltuk, lehetett volna rosszabb is. Nézem a hőmérőt: 6 fok!!! Itt is körbejártuk a környéket, majd bementünk a látogató központba is. A két életnagyságú Trollon kívül sok érdekesség nem volt, de azért az ajándékboltból vittünk haza egy kis emléket. Régi vágy vált valóra, végre itt vagyunk Európa legészakibb pontján. Jobban mondva csak majdnem, mert oda holnap megyünk immáron gyalog. Miután végeztünk mindennel, mentünk elfoglalni a szállást. A Nordkapp Camping utólag nagyon jó választásnak bizonyult. Mi már egy évvel hamarabb lefoglaltuk, mert már akkor is kevés volt a szabad hely. A szoba elég egyszerű, de a közös konyhában lehetett ételt melegíteni és vizet forralni is. Az egyetlen negatívum az ágynemű huzat ami kb 3400/ fő a két napra!!!???

8. nap  –  Nordkapp Camping  –   Nordkapp túra

Másnap reggel 8 óra körül elindultunk a nagy túrára. Előző nap eléggé tele volt a parkoló ahonnan az út kezdődik, ezért döntöttünk a korai indulás mellett. Az Accuweather szerint kicsi volt az esélye a csapadéknak, viszont a hőmérséklet 5 fokot mutatott. Túra bakancs, sapka, pufi kabát. Nehéz ilyenkor eldönteni, mit is érdemes felvenni. Minden esetre megpróbáltunk rétegesen öltözködni. A túra egy jó kis mocsaras résszel kezdődött, de ezen hamar átkeltünk. Fél kilométerenként kőből kirakott jelzések mutatták a helyes irányt. Ez sokat segített, így nem könnyű eltévedni. Az út végig sziklás, köves úton vezet, ezért csak magas szárú cipőben érdemes elindulni. Fa sehol, csak a dombos kietlen táj, ami tökéletes kikapcsolódás az ember számára. Jávorszarvasokkal itt is találkoztunk, akik csoportokban legelésztek a hegyoldalban. Bő két óra múlva megpillantottuk a tengert. Itt még nem gondoltuk, hogy az utolsó kilométer lesz a legnehezebb. Egy ferde sziklafalon kellett végigmenni, ami még csúszott is a párás tengeri levegőtől. Átküzdöttük magunkat ezen is, és dél körül megérkeztünk az északi pontra! (Knivskjelodden Viewing Point). Egy betonból készült emelvény, tetején zászlóval. Fantasztikus érzés, itt állunk a világ végén! Találtunk egy kis szekrényt is, benne egy emlékkönyvvel, amibe mi is be tudtuk írni a nevünket. A terv az volt, hogy pihenünk egy órát, megebédelünk, nézelődünk, és indulunk vissza. A hideg északi szél viszont annyira erős volt, hogy fél perces ücsörgés után már kezdtünk fázni. Hamar rájöttünk, hogy az ebédből nem lesz semmi. Sok-sok fénykép és nézelődés után elindultunk visszafelé. Ha augusztus 3.án ilyen hideg van, akkor mi lehet itt februárban??? Sebaj, majd visszajövünk és megnézzük! :-). A parkoló kb 300 méterre a tengerszint felett van, így folyamatosan lefelé kellett menni. Ez menet közben szinte fel sem tűnik, viszont visszafelé azért megérzi az ember. A túra kb 17,5 km volt és 6 órát vett igénybe, de egy életre szóló élményt adott. Mielőtt visszamentünk volna a kempingbe, beugrottunk Honningsvĺg-ba. Shell kúton tankolás, majd irány a Rema 1000. Ez leginkább az itthoni Lidl áruházhoz hasonlít. Norvégia nem olcsó ország. A 2 literes cola kb. ezer forint körül van. Szerencsére konzervekből jó felpakoltunk, így főleg a friss pékárura kellett költeni. A polcok között járkálva szembenézett velem egy 200g-os virsli. Nem tudtam ellenállni, úgyhogy hamar eldöntöttem mi lesz a vacsi. Virsli mellé persze venni kellett mustárt is. Kicsit érdekes az íze, de nem volt rossz. Az ára meg önmagához képest nem is volt drága. Végül az egész nem került 10 ezer forintba sem. Kicsit fáradtan, de büszkén visszamentünk a kempingbe.

9. nap  –   Narvik  –  Scandic Narvik  Kb. 700 km.

Ismét egy hosszú, 700 km-es szakaszt kellett megtenni, ezért 7 óra körül indultunk. A hőmérséklet 6 fok volt. Az első kerék felőli szag egy kicsit csillapodott, de a „check engine” lámpa még mindig égett. Bíztam benne, hogy „kireseteli” magát a kocsi, de nem így történt. Szerencsére más probléma nem volt, így Narvik felé vettük az irányt. Elbúcsúztunk Nordkapp-tól, és kiélveztük a látványt, ami a tengerpari úton fogadott. Az első 100 km alatt három autóval találkoztunk, szóval nem kellett idegeskedni torlódás miatt. Olderfjord után elég egyhangú a táj, de Alta mindenben kárpótolja az embert. Ez az első nagyobb település amin áthaladtunk, a tengerparti rész pedig lenyűgöző. Innentől kezdve már kisebb fjordok is vannak, de ez még csak ízelítő a valódi norvég tájból. Egyre magasabbak a hegyek, ahol nem ritkák a hófedte csúcsok sem. Néha olyan érzés, mintha Kanadában lenne az ember. Több, mint 7 órai kocsikázás után ideje volt megmozgatni a tagjainkat. A Sami Camp volt az ideális hely, ahol egy nagy parkoló, és kulturált mellékhelyiség várja az itt elhaladó autósokat. Volt egy nagy sátor, amiben lehetett vásárolni mindenféle vásárfiát – természetesen horror áron. Itt már egyébként 14 fokra kúszott fel a hőmérséklet. Kb. fél óra pihenő után folytatni akartuk utunkat. Ekkor ért a második hideg zuhany. Beindítva az autót ismét megjelent egy hibaüzenet a műszerfalon. „Ellenőrizze az olajszintet” . Na ez tuti nem lehet gondoltam magamban, de azért felnyitottam a motorháztetőt. Valami istentelen büdös szag jött ki a motortérből. Ekkor vettük észre, hogy egy szőrös állat teteme van a motortérben és jöttünk rá, hogy elrághatott valami vezetéket is. Ezért égett folyamatosan a „check engine” lámpa a műszerfalon. Az állathoz viszont nem mertünk hozzányúlni, nehogy az elmozdításával valami nagyobb problémát okozzunk. Szerencsére az olajszinttel nem volt gond. Waze szerint még 135 km Narvik, (meg egy örökkévalóság) ahova el kellene jutni. Ott ugyanis van Ford szerviz. Vasárnap lévén sokat nem tudtunk csinálni, de hamar eldöntöttük, hogy a másnapot a szervizben kezdjük. Őszintén mondom, megállt az ütő bennünk rendesen. Mély lélegzet, és újra beindítottuk az autót. Az olajszint jelző probléma elmúlt, úgyhogy elindultunk végre Narvik felé. Bár nem nyugodtunk meg teljesen, azért a szép táj kárpótolt mindent. Narvik előtt futottunk bele az első fizetős szakaszba. A híd miatt szedtek útpénzt. Ha jól emlékszem 100 korona (kb 3400 Ft.) körüli összegbe került az áthajtás. Innen már csak pár kilométer a belváros. Gyorsan megnéztük, hogy pontosan hol a szerviz, majd irány a szállás. A Scandic Narvik hotelben szálltunk meg. Egy aránylag új modern szálloda. Tallinnal ellentétben itt egész éjjel ment a klíma, nem tudtuk leállítani. Ezt leszámítva kifogástalan volt minden. Parkolás a hotel melletti garázsban volt lehetséges. Jó messze álltunk meg mindenkitől, hogy ne lehessen érezni a kocsi büdös szagát. Sok időnk nem lévén, megnéztük a közeli Krigs múzeumot, majd visszamentünk a hotelba aludni.

10. nap   –   Mosjoen  –   Mosjoen hotels  –   Kb. 510 km.

Reggeli után gyorsan kicsekkoltunk, majd irány a szerviz. Már nyitás előtt ott toporogtunk az ajtó előtt. Megkerestük a munkafelvételt, és megpróbáltuk elmagyarázni milyen problémánk van. Egy aránylag rendes emberrel hozott össze a sors, aki némi huzavona után soron kívül bevitte a műhelybe a kocsit. Itt hamar kiderült, hogy egy mókus költözött a motortérbe, aki sajnos elrágott egy vezetéket. Szerencsére sikerült megjavítani az autót, és folytatni tudtuk utunkat Mosjoen felé. Utólag is hálás köszönet a szerviz összes dolgozójának. Alig egy óra múlva megérkeztünk a Skarberget-ből induló komphoz. Norvégia ezen részén csak így lehet tovább menni. Kerülőút Svédország felé lenne, de az kb 300 km kitérő. Hétezer forint körüli összegért át is lehet menni a túlpartra. Sokat nem kellett várni, gyorsan jönnek-mennek a kompok. Fél óra múlva már ismét a szárazföldön haladtunk tovább. A táj itt is csodaszép volt. 80-nál többel amúgy sem lehetett haladni, úgyhogy kiélveztük a látványt. A szerviz miatt kicsit később értünk a szállodába, így aznap már nem tudtunk menni sehova. Arányaiban ez a kis hotel volt az egyik legdrágább, viszont a szoba tágas és csendes volt. Ez volt az egyetlen hely, ahol nemcsak reggelit, hanem vacsorát is kaptunk. Jó magyar lévén ki is használtuk a helyzetet, és valami brutális módon tele ettük magunkat. Igaz a sörért külön kellett fizetni ( 3000.- Ft. !!!), de ez mit sem rontott a jókedvünkön.

11. nap   –   Trondheim  –  Quality Hotel Panorama  –  Kb. 400 km.

Reggel ott folytattuk, ahol az előző este abbahagytuk, jól bereggeliztünk. Melegnek nem mondható öt fok körüli időjárás fogadott bennünket. Tankolni még nem kellett, így hamar elhagytuk a várost. Ez a nap elég rövid volt kb 400 km a következő szálloda. Száguldani itt sem lehetett, de a stabil 80 km/óra azért tartható. Mivel szépen melegedett az idő, és gyönyörű napsütés fogadott bennünket, ezért úgy döntöttünk, hogy a szállodába megyünk először. Szép modern hotel, 13. emeleti szobával. Tériszonyos lévén nem volt őszinte a mosolyom, de azért egy éjszakát ki lehet bírni. Becsekkolás után sokat nem ücsörögtünk, már szedtük is ki a bringákat a kocsiból. Először a Lerkendal stadiont néztük meg, amúgy is ott mentünk volna el mellette. Ez a Rosenborg focicsapat otthona. Pár évvel ezelőtt jobban ment a csapatnak, (Real Madrid is játszott itt!) , de mostanában nem brillíroznak. Amúgy egész szép kis stadionjuk van. Innen már egész közel van a belváros, kb 10 perc alatt beértünk az óvárosi hídhoz. Itt található a világon is egyedülálló kerékpárlift, amivel könnyedén feljuthatunk a meredek emelkedőn. Egy pár percig azért bámultuk, mert ilyet sem látni sűrűn. A sok emberre való tekintettel leparkoltuk a bringákat, és gyalog mentünk tovább. Nagyon szép időt fogtunk ki délután, talán ezért is volt ennyi turista. A nidarosi katedrálisnál szinte lépni sem lehetett. A főteret épp felújították, ezért inkább a környező mellékutcákban sétálgattunk. Az új kikötői rész a Verftsbrua tetszett a legjobban. Egy kis ékszerdoboz ez a környék. Tallinhoz hasonlóan megtartották az épületek régi arculatát, de belül modernizálták őket. Pár km. séta után visszaértünk a biciklikhez. A szállodához vezető visszaút már egy kicsit nehezebb volt. Embert próbáló emelkedők vezettek a hotelhez.

12. nap   –  Lillehammer  –  Laerdal  –  Laerdal Holiday  Kb. 600 km.

Ezt a szakaszt az indulás előtt átalakítottuk, hogy Lillehammer-t is meg tudjuk nézni. Az út kb 600 km volt, de sok kanyargós szakasz miatt elég lassan lehetett haladni. Az idő hol napos, hol borult, de az esőt sikerült elkerülni. Először az olimpiai sísáncot vettük célba. Bár síelés szempontjából holtidő volt, azért a parkolás itt sem volt ingyenes. A tv nem igazán adja át milyen hatalmas. Élőben eláll az ember lélegzete. A tetején pedig leírhatatlanul szép kilátás nyílik az egész városra. Maga a sánc egyébként duplán van megépítve. Kettő van közvetlenül egymás mellett. Szerencsére működött a felvonó, így fel tudtunk menni a legtetejére is. Lefelé pedig hosszú lépcsőn keresztül lehet lejutni. Szerencsénk azonban itt nem ért véget. Már majdnem félúton voltunk, mikor élőben megnézhettük ahogy két síugró a kisebbik sáncon leugrott. Hát ennél közelebb nem is lehetettünk volna. Miután kicsodálkoztuk magunkat, megnéztük a felvonó ajándékboltját is. Némi válogatás után egy jó kis sapkával leptem meg magamat. Ezután meglátogattuk az olimpiai múzeumot. Elég szép kiállítást hoztak létre, de érezhetően „lejtett” a hazai pálya. Leginkább a norvég sportolókról, mintsem a többi olimpiai bajnokról szólt. Egy virtuális játék keretében még a biatlont is ki lehetett próbálni. Gyorsan elment az idő, ezért elindultunk a következő szállásunkra, a Laerdal campingbe. Az odafelé vezető út elég lassú, viszont annál izgalmasabb volt. Sok kanyar, a fjordokra emlékeztető völgyek és szép falvak látványa fogadott minket. Maga a kemping is ilyen szép hegyek között helyezkedett el. A szoba a trondheimi hotelhez képest eléggé szegényes volt, de a táj itt is mindenben kárpótolt. Nem messze találtunk egy KIWI üzletet, úgyhogy felfrissítettük a pékáru készletünket. Este még kihasználtuk a kemping közös konyháját. Volt mikró, vízforraló, úgyhogy elég kulturáltan tudtunk megvacsorázni.

13. nap   –   Bergen  –  Quality Hotel Edvard Grieg  –  Kb. 180 km.

A reggelinél egy magyar párral futottunk össze, mint kiderült magyarokkal utoljára. Az előző napi kocsikázás után úgy hittük, hogy azt már nem lehet felülmúlni, de tévedtünk. 6-7 km után elértük a Laerdal alagutat, amit jelenleg a világ leghosszabb közúti alagútjaként tartanak számon. 24 km hosszú, benne három pihenővel illetve visszafordítóval. A youtube-n sok videó van feltéve róla, ezért mi csak pár képet készítettünk. Egy kicsit félelmetes volt bemenni, de a nyomasztó érzés hamar abbamaradt. Persze azért jó volt újra megpillantani a napot. Még meg sem emésztettük az alagutat, amikor egy újabb nem várt élménybe lett részünk. A fjordok mentén haladva már messziről megpillantottunk egy hatalmas óceánjáró hajót. Kicsit csodálkozva néztük, hogy került ide ebbe az aránylag szűk öbölbe. Néztem a feliratot a hajó oldalán: „Queen Mary 2”. Azt hittem rosszul látok. A világ leghosszabb alagútja után pár perccel a világ legnagyobb luxushajóját nézhettük meg testközelből. Ez a nem túl nagy Flam kikötőjében történt. Már ezért megérte Norvégiába jönni. Annyira megfogott az élmény, hogy azóta időnként megnézem merre jár éppen. (Most Kanadában) A lottó ötösre több esélyünk volt, mint Norvégia belsejében éppen összefutni vele. Mire felocsúdtunk, szinte már be is értünk Bergen-be. Mondanom sem kell, a világ egyik legszebb (és legdrágább) városáról van szó. A belvárosban nem sok esély volt olyan megfizethető szállást találni aminek van parkolója, ezért a reptérhez közeli Quality Hotel Edvard Grieg hotelben foglaltunk szobát. Innen viszont elég nehéz lett volna bebiciklizni a városba, ezért inkább a központi parkolóban hagytuk az autót, és gyalog indultunk felfedezni a várost. Állítólag ez az a város, ahol több esélye van az esőnek, mint a napsütésnek ezért először felmentünk a siklóval a kilátóba. Mondani sem kell, hogy a kilátás minden eddigi látványt felülmúlt. Egy órás nézelődés és ajándékbolt látogatás után visszamentünk a városba. Szerencsére az eső elkerült minket, így továbbra is nyugodtan sétálgathattunk. Nagyon szép jellegzetes színes házak díszítik a kikötőt. Szinte miden ház aljában volt egy ajándékbolt vagy étterem. Látszott, hogy sokat tesznek a turisták idevonzásáért. A piacon is mindenféle tengeri herkentyűt lehetett kapni. Szinte mindenhol árultak jávorszarvasból készült konzervet, de azok után hogy élőben láttam őket, nem tudtam magam rábeszélni hogy meg is kóstoljam. Az árak valóban elég magasak voltak, de a ruhaneműk azért nem szálltak el annyira. Bár megfogadtuk, hogy itt nem veszünk semmit, azért csak vittünk haza némi emléket. Bergent is alaposan bejártuk, így mire visszaértünk a kocsihoz szinte már este volt. Persze sötétedni itt is csak 11 körül kezdett, így nem siettünk annyira. A hotelban szokás szerint az utolsó szobák egyikét kaptuk meg, de legalább a napos oldalon. Ki is raktuk a frissen mosott ruháinkat száradni.

14. nap    –   Oslo  –  Scandic Helsfyr  –  Kb. 600 km.

Sok út nem vezet Bergenbe, ezért egy darabig ugyanazon az útvonalon mentünk visszafelé, ahonnan jöttünk. Alagút alagút hátán, majd átmentünk a Hardanger hídon. Ezt a látványt sem felejtjük el egy darabig. Alagút, benne egy körforgalom, alagút és egyből át a hídon. Bár a sebesség határok miatt az ember nem zárja a szívébe a norvég közlekedési rendszert, azt meg kell hagyni, hogy hidakat tudnak építeni. Ez is egy igazi mérnöki csoda. Osló felé közeledve meg kellett barátkoznunk a gondolattal, hogy a csodaszép fjordoktól végleg búcsút kell venni. A hegyek után egy magas kopár fennsíkon vezet az út a fővárosig. Három óra körül érkeztünk meg, ezért a szálloda helyett a város felett lévő sísáncot látogattuk meg. (Holmenkollen) A lillehammeri sem volt kicsi, de ez még azt is felülmúlta. Ráadásul maga az aréna is sokkal nagyobb, így több néző fér be egyszerre. Nehéz betelni a látvánnyal, de az alapos nézelődés után azért továbbmentünk. Alig pár km volt a számunkra felejthetetlen élmény nyújtó Ullevaal stadion. Kleinheisler Laci góljával itt nyertünk még 2015 novemberében, amivel gyakorlatilag kijutott a fociválogatott a franciaországi EB-re. Kihagyhatatlan célpont volt, ezért természetesen ezt is körbejártuk. Olyan város a városban hely volt. Talán a torinói Juventus stadionhoz lehet hasonlítani. Ott is sok üzlet és bevásárlóközpont van a pálya mellett. A stadion után még meglátogattuk a Technikai múzeumot, majd elfoglaltuk a szállást. A hotel parkolóját ép felújították, de szerencsére egy helyet azért találtunk. A becsekkolás kicsit macerásra sikeredett, mert egyszer módosítani kellett a foglalás időpontját, és ez megzavarta a recepciós hölgyet. Végül minden rendben volt, és elfoglaltuk a szobát.

15. nap   –   Oslo  –  Scandic Helsfyr

A szálloda foglalásakor próbáltam olyan helyet keresni, hogy biciklivel is könnyen be tudjunk jutni a belvárosba. A szokásos reggeli után az eget kémlelve kellett eldönteni, hogy be merjük e vállalni a biciklizést. Rövid gondolkozás után inkább a gyaloglás mellett döntöttünk. Utólag kiderült, hogy ez volt a helyes megoldás. A metróhoz csak pár percet kellett sétálni, de szerencsétlenségünkre pont felújítás alatt volt. Pár méterrel arrébb busz formájában megtaláltuk az alternatívát, így hamar beértünk a városba. Bár Osló is elég kerékpárbarát város, gyalog azért könnyebben tudtunk mozogni. Az opera és a Nobel ház kihagyhatatlan látnivaló, mégis a Fegyveres erők múzeuma, valamint maga az egész erődítmény fogott meg a legjobban. Számomra amúgy is érdekes volt, hogy milyen sok emléket őriznek a II. világháborúval kapcsolatban. Ezt már Narvik-ban is látni lehetett. A parlament melletti téren meg pont valami katonasággal kapcsolatos felvonulás volt. Ahogy „vártuk”, közben leszakadt az ég. Még az esernyő sem sokat segített. Az „Aker Brygge” városnegyedet fantasztikusan felújították. Hasonlított a Trondheimben látott kikötőhöz, csak ez sokkal nagyobb területen fekszik. Bár az időjárás miatt egy kicsit kevesebb helyre jutottunk el, mégsem gondoljuk, hogy hiányérzetünk lenne. Végül busz helyett gyalog mentünk vissza a szállodába, hogy minél többet lássunk még a városból. Osló engem személy szerint jobban megfogott, mint a többi főváros. Sok a modern épület, de szépen megtartották a régi házakat is. Olyan szép és hangulatos az egész belváros. Látszik, hogy gazdagabbak az átlagnál. Csak egy érdekesség: a sima helyi „BKV” buszon volt USB töltő, és szemeteskosár is!!!!!!!!

16. nap   –   Stockholm   –   Hotel Hellstens Malmgard  –   Kb.  520 km.

Kicsit szomorúan keltünk fel reggel, mert ez volt az utolsó napunk Norvégiában. Még 100 km, és átérünk Svédországba. Azt gondoltam, hogy a két főváros között valami hiper-szuper autópályát építettek, de csak egy sima út vezet végig. Ennek ellenére nagyon kevés autóval találkoztunk. Olyan érzésem volt, mintha a két ország nem lenne jóban egymással, ezért autópályára sincs szükség. Az eső Svédországban is utolért minket. Még a leggyorsabb fokozaton sem tudott törölni az ablaktörlő. Az út melletti pihenőhely viszont példaértékű volt. Tiszta, kulturált mellékhelyiség, és szemétmentes gondozott parkoló. Bár ilyen lenne mindenhol. Stockholm előtt 30 km-rel belefutottunk egy balesetbe. Testközelből tanulmányozhattuk a svéd vezetési kultúrát. Bátran állíthatom, hogy itt is ugyanolyan tolakodós és bunkó sofőrök vannak, mint bárhol máshol. Kb másfél órás araszolás után megpillantottuk a „dugódíj” kameráját. Állítólag elég nagy visszatartó ereje van, de nekünk mindenképp be kellett menni a zónán belülre, mert ott volt a szállás. Parkolás és becsekkolás után még csak 5 óra körül volt, ezért besétáltunk a központba. A „Gamla Stan” kis sziget fél órás gyalogút, így maradt idő egy kis fagyizásra és nézelődésre.

17. nap   –   Stockholm – Hotel Hellstens Malmgard

Az esős időjárás miatt itt sem vállaltuk be a bringázást. Itt viszont már volt esőtervünk, így már előző nap megnéztük, hogy milyen útvonalon megy a „Hop-on Hop-of” busz. Reggel még nem esett, így először elsétáltunk jegyet venni. Kiderült, hogy a jegyárusító hölgy pont egy hete volt Budapesten városlátogatáson. Ilyen kicsi a világ. Aki vett jegyet a buszra, az kedvezményt kap az Abba múzeum belépőjének árából. Ezt ki is használtuk, úgyhogy először oda is mentünk. Tényleg minőségi kiállítást rendeztek, még karaoke-zni is lehetett. Mamma Mia felsőfokon. Innen nem messze van a Vasa múzeum. Ezt mindenképp látni kell. Egy középkori viking stílusú hajó van kirakva, melyet 3 emelet magasságból is meg lehet csodálni. Bár a saját korában nem sok hasznát vették (merthogy kb 2 km után elsüllyedt), most rengeteg látogatót vonz. Azóta tuti visszahozta az árát. Innen tovább a Technikai múzeumba, amire gyakorlatilag egy nap is kevés lett volna, majd az eső miatt körbementünk a városban a busszal. Másfél óra alatt legalább sok mindent láthattunk a városból. Sajnos a Tele2 arénához már nem vitt el, így ez az élmény kimaradt, viszont a kikötőben újra megcsodálhattuk a hatalmas tengerjáró luxushajókat. Most döntöttem el végleg, hogy egyszer bizony elutazom valamelyikkel egy pár hétre. :-))) Miután jól kigyalogoltuk magunkat még bementünk a helyi COOP boltba egy kis vacsoráért, és bepótoltuk az egész napos kirándulás miatt elveszített kalóriánkat.

18. nap   –   Göteborg   –   Hotel Liseberg Heden  –   Kb 520 km.

Göteborgban csak egy éjszakát voltunk, ezért reggel időben indultunk el. Ellentétben az Oslo felé vezetett úttal, itt végig autópályán lehetett menni. Mikor kiértünk a városból azt írta ki a Waze, hogy 502 km múlva forduljak balra!!!! Na ilyet sem láttam még. Délután 2 körül értünk a Volvó múzeumhoz, ami kicsit kijjebb esik a várostól. Na itt is el lehetne tölteni egy egész napot, de ennyi időnk azért nem volt. Aki Göteborgban jár, az mindenképp látogasson el ide. Nagyon gazdag kiállítása van, bár a modernebb autókból rakhattak volna ki többet. A szállás itt is a központban volt, ezért a gyors becsekkolás után nyakunkba vettük a várost. A múzeumokat kihagytuk, csak az utcákon sétálgattunk a verőfényes napsütésben. Göteborg az egyik leghírhedtebb városok egyike a migránsok szempontjából. A pályaudvar és környéke láthatóan sok színes bőrű ember kedvelt helye. Veszélyben azonban sehol sem éreztük magunkat de nem is kerestük a bajt, ezért ezeket a helyeket inkább kikerültük. Göteborg inkább egy átlagos város (már amit láttunk belőle), de a két stadion és a sugárút a sok üzleteivel kifejezetten tettszett. Már a becsekkoláskor észrevettük, hogy a hotelben ki van rakva egy mikro, mellette pedig egyszer használatos tányérok, evőeszközök. Így bárki könnyen megmelegíthette a hozott ételét. Sehol sem láttunk még ilyet, pedig pár hotelban megszálltunk már. Remélem a többi szálloda is átveszi tőlük ezt a jó ötletet. Így hát előkaptuk mi is az otthonról hozott konzerveket, és kihasználtuk a lehetőséget.

19. nap   –   Koppenhága  –  Danhostel Copenhagen  –  Kb. 320 km.

Ez az útszakasz volt az egyik legrövidebb, ezért próbáltunk több helyen is megállni útközben. Az első ilyen hely a Helsingborg előtt lévő Sofiero Palace volt. Ez egy szépen rendbe tartott kis kastély gyönyörű kerttel. Aki szereti ezeket a régi kastélyokat, mindenképp nézze meg. Talán a nagycenki Széchenyi kastélyhoz hasonlít leginkább. Innen csak pár perc Helsingborg központja. A város nem túl nagy, viszont annál szebb. A Kärnan toronnyal szembeni nagy parkolóban tudtunk leparkolni. Innen minden könnyen be lehet sétálni a főbb látnivalókat. A toronyból nagyon szép kilátás nyílik a tengerre, átlátni a Dán oldalra is. Egy órás séta után indultunk tovább Malmőbe. Az időjárás ismét megtréfált bennünket, ezért a belvárosi részt kihagytuk, és a „mindenképp” látni akart Ibrahimovic házát céloztuk meg. Az életrajzi könyvében többször emlegette ezt, ezért kíváncsi voltam rá élőben is. Szó se róla, van ízlése a mi Zlatanunknak, mert tényleg szép helyen van. Ráadásul a közeli tengerparti sétány is szuperül ki van építve a parton. Egy amerikai stílusú hosszú mólón lehet besétálni a tengerbe, ami igazi paradicsom a fényképeket készíteni vágyó turisták számára. Miután kiélveztük a látványt, izgatottan szálltunk be az autóba, mert csak most jött az utolsó legizgalmasabb része a napnak. Már a mólóról is lehetett látni Európa leghosszabb hídját az Öresund hidat. Alig pár perc, és már ott is álltunk a fizető kapu előtt. Várni szinte nem is kellett. Kifizettük a nem kevés 450 dán koronát (kb 20.000. Ft.) és indulhattunk fel a hídra. Aki naponta hajt át rajta, annak biztosan unalmas lehet, de nekem még most is borsózik a hátam ha rá gondolok. Bár 100km/h a megengedett sebesség, de még 80-nál is annyira dobálta az autót a szél, hogy inkább a lassabb tempó mellett döntöttem. Még videó felvételt is készítettünk róla, hogy minél jobban visszakapjuk ezt a nem mindennapi élményt. A híd egy mesterséges szigetben ér véget, majd onnan alagút formájában megy tovább. A végén pedig Dániában találjuk magunkat. A lefoglalt szállás alig pár kilométerre volt a hídtól. (Danhostel Copenhagen). Ideális az autóval érkezők számára, mert nagy és ingyenes parkolója van. Ez inkább hasonlít egy olcsó diákszállóra mint hotelra, annyi fiatal volt. Bár mi a drágább, de saját fürdővel rendelkező szobát választottunk. A szokásos becsekkolás mellett külön kellett vételezni az ágyneműt. Ekkorra az esőnek már nyoma sem volt, ezért úgy döntöttünk, hogy a világ legkerékpárbarátabb városában tekerünk egyet. Mert hát ezért is jöttünk ide. A Bröndby pálya pont ideális távolságra van (oda-vissza kb 30 km) – gondoltuk. Kibányásztuk a bringákat a kocsiból, és már indultunk is. Bár csak a város szélén mentünk, rengeteg kerékpárossal lehetett találkozni. A legmodernebb bringáktól a legócskábbakig minden megtalálható. És mindenki úgy megy, mint a golyó. Mikor egy nyugdíjas korú hölgy is elment mellettem, már komolyan elkezdtem szégyellni magam. :-))). Hamar kiderült, hogy méltán hívják így a várost. Gyakorlatilag a táv 99 százalékát kiépített kerékpárúton tudtuk megtenni. Nordkapp után ez volt a második a bakancslistán: kerékpározni Koppenhágában. Este ismét lelkiismeret furdalás nélkül tudtunk vacsorázni, már csak azért is, mert másnapra szintén bringázást terveztünk.

20. nap  –   Koppenhága  –  Danhostel Copenhagen

Reggeli ébredés után realizáltuk, hogy az előző napi jó időnek nyoma sincs. Hűvös, borongós idő fogadott, de ez volt az a nap, amikor az eső ide vagy oda, mindenképp nyeregre pattanunk. Gyalogolni Koppenhágában??? Na azt már tuti nem, úgyhogy beöltözve nekivágtunk a városnak. A városba vezető folyó mindkét partja szépen ki van épülve. Hamar be lehet érni a központba, és természetesen kerékpár út mindenhol. Még a folyón is több, csak a gyalogosok és a kerékpárosok számára készült híd épült. Találkoztunk olyan kerékpáros felüljáróval is, amilyenről Pesten csak álmodozni lehet. Elkerekeztünk a Kis hableányhoz, megnéztük a Křbenhavn stadiont és Andersen sírját. Az Amalienborg palotánál szerencsénk volt, pont kifogtuk az őrségváltást. Innen csak pár méter a híres Nyhave-n amit inkább gyalog érdemes bejárni. A másik oldalon érdemes megnézni a piacot, és a híres-hírhedt Christiania-t. Itt már messziről hallottuk a „No photo, no photo” kiabálást, így sok képet mi sem csináltunk. Ez mondjuk nem az az elit környék. Állítólag „legálisan” árulják a füvet, amit a szagok miatt elég nehéz lenne letagadni. De hát ilyennek is kell lennie. Innen pedig már visszatekertünk a szállásra. Összességében egy elég színes város Oslo. Mindenki nyugodt, és valóban nagy élmény volt a világ legkerékpározhatóbb városában biciklizni. Este még megvettük a vacsit a Rema 1000-ben majd a hotel külön erre kialakított konyhájában meg is tudtuk melegíteni.

21. nap   –  Legoland  – Wolsburg   –  Centro Hotel Goya   –   Kb. 720 km.

Innentől kezdve már búcsút intettünk a gyér forgalomnak. Visszatértünk a zsúfolt autópályák világába. Oslóból egyébként mehettünk volna Gedser felé, majd onnan hajóval Németországba, de a régi gyermekkorom másik álmát valósítottuk meg. Irány a híres eredeti Dán LEGOLAND!!! Kb 250-260 km. A 10 órás nyitásra pont odaértünk. A parkolóba csak úgy özönlöttek be az autók. Mivel a jegyeket már korábban megvettük az interneten, ezért nem kellett sorban állni (és olcsóbb is volt). Hamar bejutottunk és átadtuk magunkat az élménynek. Itt a felnőttek is újra gyereknek érezhetik magukat. Egy dolog viszont meglepett! A legóvárosból gyakorlatilag egy komplett vidámpark lett. Ezer meg egy fénykép, némi ajándékvásárlás a megannyi boltból, majd irány Wolfsburg. A Hamburgi körgyűrű épp felújítás alatt állt, így némi kerülővel de megérkeztünk az utolsó szálláshelyünkre. Ritka aranyos recepciós hölgy fogadott minket, még a megtelt parkolóból is kiállt a saját autójával, hogy be tudjunk állni. Este még meglátogattuk a helyi Penny Market-et, de már máshova nem volt energiánk elmenni.

22. nap  –   Budapest  –  Kb. 1000 km.

Az utolsó nap is eseménydúsan telt. Először elmentünk a stadionhoz, mivel a VW múzeum csak 10 órakor nyitott. Egy elég modern stadion sok parkolóval és parkszerű környezettel. Bár nem tudtuk előre, de hamar kiderült, hogy aznap meccs is lesz. Már reggel terelgették a forgalmat, ezért mi is egy távolabbi parkolóban tudtunk megállni. Nekem személy szerint nagyon tettszett, remélem egyszer egy meccset is meg tudunk majd nézni. Innen mentünk át a múzeumba, ami a Volvó után egy kicsit szegényesnek tűnt. Sőt, aki volt már Stutgartban a Mercedes több emeletes múzeumában, annak kifejezetten csalódás a Wolksvagen kiállítása. Leginkább a bogarakból volt sok, a modernebb autókat csak elvétve lehetett látni. Már előző nap feltűnt egy nagy bevásárló központ a város közepén. Bár 1000 km volt az utolsó nap, mégis úgy döntöttünk, hogy ide még mindenképp benézünk. A parkoló teljesen tele volt, amiből sejtettük, hogy nem lehet rossz. Nem is kellett csalódnunk. A négy épületből álló komplexumban szinte minden megtalálható. Három óra múlva, sok szatyorral a kezünkben tértünk vissza az autóhoz. Az utolsó szakaszon sok érdekesség nem történt, leszámítva, hogy a csehországi autópálya matricát nem tudtuk megvenni Németországban. Végül egy cseh benzinkúton jártunk sikerrel. Ahhoz képest, hogy egész skandináviát bejártuk készpénz nélkül, itt azt mondták, hogy csak azzal lehet fizetni. Még jó, hogy volt nálunk pár Euro. Üdv újra kelet Európában! Végül este 10 körül értünk haza.

Térképek

Érintett országok száma: 11

Érintett fővárosok száma: 5

Napok száma: 22

Megtett km: 9200

Lefoglalt hotelek száma: 16

Üzemanyag összesen: 656 liter

Átlagfogyasztás: 7,13 liter